A Bhagavad-gítá fordítása, Bhagavad-gítá tanulmányok, gondolatok a Bhagavad gita verseihez

5. A tettek jógájának útját követve mindent elérünk, amit a tudás jógájának gyakorlása által megkaphatunk, ezért a tudás és a tettek útját az látja megfelelően, aki egyként tekint rájuk.

Sríla Prabhupáda a vershez írt magyarázatában kifejti, hogy míg a tudás jógája az anyagtól való elkülönülést, addig a tettek jógája az Úr Krisna szolgálatához való ragaszkodást használja eszközeként, ezért a kettő végső soron egy és ugyanaz. Anélkül, hogy Isten szolgálatához, vagy Isten személyéhez ragaszkodnánk, nem szabadulhatunk meg az anyaghoz való kötődésünktől, így mindkét folyamat sikere attól függ, mennyire erős az Úr iránti odaadásunk. Az odaadó mentalitás kifejlesztéséhez az a legfontosabb, hogy az Úr tiszta szívű hívétől halljunk Srí Krisna szépségéről, fenséges jelleméről, páratlan tetteiről és csodálatos birodalmáról, amely örök otthonunk.

4. Nem a bölcsek, hanem a tudatlanok mondják, hogy a tudás és a tettek jógája különbözik. Az aki megfelelően gyakorolja valamelyiket, mindkettő gyümölcsét elnyeri.

Ebből a versből megtudhatjuk, hogy a tudás és a tettek jógájának gyakorlása azonos eredménnyel jutalmazza meg az embert.

A tudás jógájának gyakorlója, miután kellően mély tudásra tett szert, lemond a világról, szerzetesi fogadalmat tesz. Az, aki a tettek jógáját ez előző vers által leírt módon gyakorolja: nem vágyik semmire és nem akar elkerülni semmit, gyakorlatilag úgy él, mint egy szerzetes, így a tudás és a tettek jógája csak külsőségeit tekintve különbözik egymástól.

3. Erős karú Ardzsunám! Aki nem vágyik semmire és nem utasít el semmit, az mindenről lemondott. A dualitás nem befolyásolja, így könnyedén elvágja azokat a kötelékeket, amelyek az anyag rabságában tartják.

Jelenlegi otthonunk a dualitás világa, ahol a boldogsághoz éppoly szorosan hozzátartozik a boldogtalanság, mint a jóhoz a rossz, a fényez a sötétség, vagy a meleghez a hideg. Amíg az ember arra vágyik, hogy bármit is megszerezzen, vagy megszabaduljon valamitől, az anyag rabja marad. Ahhoz, hogy kiszabaduljunk börtönünkből, meg kell válnunk a személyes boldogulásunkra irányuló vágyainktól.

2. A mindenség Ura azt felelte: a cselekvés beszüntetése és a tettek jógája egyaránt kiszabadít az anyag börtönéből, de kettejük közül a cselekvés jógája jobb.

A tudás jógáját gyakorlók megválnak a társadalmi rendjük által végzett tevékenységek legtöbbjétől, ám ha elméjük beszennyeződik, a szentírások a cselekvés jógájának gyakorlását javasolják az általuk elkövetett hiba kijavítására.

1. Ardzsuna így szólt: Krisna, először a cselekvés beszüntetését, majd ismét a tettek jógáját dicséred. Kérlek mondd meg világosan, melyik jobb a kettő közül?

A negyedik fejezetben Krisna kifejtette, hogy a tudás áldozata többet ér az ember anyagi javainak feláldozásánál, mely a cselekvés jógájának a részét képezi. Ennek ellenére a fejezet végén mégis arra biztatta barátját, hogy tegye kötelességét, és harcoljon. Ardzsuna, most arra kéri Krisnát, oldja fel a kijelentéseiben rejlő ellentmondást.

41-42. Dhananydzsaja! Azt, aki a jóga gyakorlása által lemondott cselekedetei gyümölcseiről, akinek kétségeit eloszlatta a transzcendentális tudás, s aki a lélekben lakozik, nem kötik tettei, ezért, ó Bhárata örököse, a lelki tudás kardjával felvértezve vágd át a szívedben lakozó tudatlanság okozta kétségeket! Kelj fel és harcolj!

Aki tetteinek eredményét az Úr Krisna szolgálatában használja fel, az az igazságot jól ismerő bölcsektől tudáshoz jutva megszabadulhat kétségeitől. Ennek eredményeként megismerheti lelki azonosságát, s ha ezt elérte, tettei többé nem láncolják az ismétlődő születés és halál világához.